Megtévesztés, csalás, hazugság, a hétköznapi szóhasználatban igen gyakran szinonimaként használatos és ezen kifejezések egyidősek az emberiséggel. A bibliát olvasgatva a kígyó a hazugságaival tévedésbe ejtette Ádámot és Évát, aminek a következtében ettek a tiltott gyümölcsből, vagy Trója ostrománál a fából készült lóval a spártaiak megtévesztették a trójaiakat és beengedték az ellenséget a város falai közé. Mindezek ugyanakkor közel sem azonosak a büntetőjog által csalásként értékelendő cselekményekkel, amelynek alapja a megtévesztő tevékenység. Így jelen cikk célja az olvasó számára bemutatni, hogy egy jogban jártas ember, mit is ért az alatt amikor azt mondja, hogy „ez a cselekmény csalásnak minősül”.
Elsőnek érdemes – jogi terminológiával élve – a törvényi tényállást megvizsgálni. A törvénykönyv szerint az valósítja meg a csalást, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el. Ha elkezdjük részleteiben vizsgálni ezt a hipotézist akkor láthatjuk, hogy 3 konjunktív feltétel együttes fennállása szükséges ahhoz, hogy csalásként lehessen értékelni a cselekményt. Első lényeges elem a jogtalan haszonszerzési célzat, amely minden olyan előnyt magába foglal, amelynek megszerzésére a jogi feltételek nem állnak fenn, más, jogos keretek között nem gazdagodna vele az elkövető. Ezenfelül pedig azt a következményt hordozza magával, hogy csak szándékosan lehet elkövetni a jelen deliktumot. Következő lényegi ismérv az elkövetési magatartás, nevezetesen a tévedésbe ejtés, vagy a tévedésben tartás. Előbbi egy aktív magatartás, ahol az elkövető tevékenységének következtében alakul ki a megtévesztett személyben a valóságtól eltérő tudati állapot. Indifferens, hogy a megtévesztett személy mennyire hiszékeny, vagy hogy a valótlanság könnyen felismerhető, csupán annak van jelentősége, hogy a tévedésbe ejtés alkalmas-e a kár előidézésére. Ezzel szemben a tévedésben tartás esetében, a valóságtól eltérő meggyőződés az érintett személyben az elkövetőtől függetlenül, más okból alakult ki, azonban a csalást elkövető személy ezt az állapotot erősíti, vagy a felvilágosítást elmulasztja. A tévedés erősítése ugyancsak aktív magatartással valósul meg és bárki megvalósíthatja, ezzel szemben a felvilágosítás elmaradása csak akkor értékelhető csalásként, ha ennek megtétele jogi kötelezettségen alapul. Utolsó kötelező tartalmi elem az eredmény, vagyis a kár. Ennek a fogalmát a büntetőjog úgy definiálta, hogy a vagyonban okozott értékcsökkenés. Ez megtörténhet úgyis, hogy az úgynevezett aktívák kerülnek ki a sértett rendelkezéséből, azaz a tulajdonában lévő dolgok, pénz. Ugyanakkor megvalósulhat akként is, hogy a tévedés következtében terhek kiegyenlítésére lesz köteles. Ezen értékcsökkenés nagyságának a büntetési tétel meghatározásánál van jelentősége, mivel minél nagyobb a kár annál súlyosabb a büntetési tétel is.
Érdemes kitérni azon cselekményekre is, amelyek magukban hordozzák a konjunktív feltételek egyes elemeit, ugyanakkor a teljesség hiánya miatt nem beszélhetünk csalásról, hanem egyéb jogellenes cselekmények kerülhetnek megállapításra. A jogtalan haszonszerzés, mint célzat egyes bűncselekményeknél hasonlóan az alapesetében szerepel, bizonyos esetekben minősítő körülményként találkozhatunk vele. Így olyan deliktumok jönnek szembe, mint a közérdekű adattal visszaélés, okirattal visszaélés, gépjármű kilométer-számláló műszer által jelzett érték meghamisítása. A valóságtól eltérő tudattartalmat eredményező megtévesztő magatartás ugyancsak gyakran előforduló ismérv. Ennek okán szóba jöhet atomenergia alkalmazásával visszaélés, a választás, népszavazás és európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény, vagy a fogyasztók megtévesztése.
Továbbá vannak olyan bűncselekmények, amelyek tartalmi elemekben nem egyeznek meg a csalással, de megvalósulásuk miatt összetéveszthető a csalással. Eklatáns példa lehet erre a kuruzslás, mivel ennél a jogellenes magatartást az valósítja meg, aki ellenszolgáltatásért, vagy rendszeresen jogosulatlanul nyújt egészségügyi szolgáltatást. Ennek során pedig a jogtalan haszon érdekében az elkövető tévedésbe ejti a sértetteket azzal, hogy doktori címet használ, hamis diplomát helyez ki és azt a benyomást kelti, hogy az adott orvosi tevékenység végzésére jogosult.
Egy másik elhatárolási kategória a bemutatott csaláshoz az egyéb bűncselekmény specialitása. Több olyan deliktum is van, amelynek az elnevezésében is szerepel a ’csalás’. Ilyen speciális változata a gazdasági csalás, amelyet a törvény úgy határoz meg, hogy az valósítja meg a bűncselekményt, aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz. A külön történő szabályozást a védendő érték, vagyis gazdasági tevékenységek valódiságához fűződő társadalmi érdek, valamint a passzív alany specialitása a gazdasági társaság tette lehetővé. Utóbbi jelentősége abban állt, hogy a jogalkotás felismerte, hogy a csalás törvényi tényállását nem lehet megvalósítani, ha nincs megtévesztett természetes személy. További eltérés a színlelt gazdasági tevékenység. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági tevékenységet kifejtő személyek megállapodása nem tükrözi a valóságnak megfelelő szándékukat, valamint a valóságban ténylegesen megvalósuló történéseket. Ilyen magatartásnak tekinthető, ha a gazdasági tevékenység ténylegesen nem került kifejtésre, vagy a társaság szempontjából felesleges annak elvégzése. Az eredmény szempontjából is találkozhatunk eltéréssel, mivel jelen esetben vagyoni hátrányt kell okoznia a tettesnek. A vagyoni hátrány magába foglalja az előbbiekben kifejtett kár fogalmat és az elmaradt vagyoni előnyt is értékelni kell. Ennek hátterében az áll, hogy a társaságok a tevékenységüket üzletszerűen folytatják, haszonszerzési céllal, de abban az esetben, ha egy ilyen bűncselekmény elszenvedői lesznek az is előfordulhat, hogy a tényleges kár kisebb annál, mint amit haszonként szereztek volna, ha valódi gazdasági tevékenység valósul meg.
A vagyon elleni bűncselekmények körében szabályozásra kerülő információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás elemzése szükséges e témában. A külön §. alatt történő szabályozás hátterében az elkövetési tárgy és az elkövető által kifejtett magatartás sajátosságai. A jogtalan haszonszerzési célzattal elkövetett magatartásnak információs rendszer, valamint ennek adata és a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett elektronikus készpénz-helyettesítő fizetőeszköz. Az elkövető jogellenesnek értékelt magatartásai közé tartozik az információs rendszerbe történő adatbevitel, az ott található adat törlése, hozzáférhetetlenné tétele, megváltoztatása. Ezentúl a törvényi kritériumoknak megfelelő készpénz-helyettesítő fizetőeszköz felhasználása, valamint a fizetés elfogadása. Utóbbi esetben az elkövető tisztában van vele, hogy a felhasználóhoz jogtalanul került, vagy annak hamis, hamisított voltával.
Utolsó bűncselekményként a költségvetési csalást érdemes vizsgálat alá vonni. Maga a deliktum több korábbi bűncselekmény egybeolvasztásával jött létre, azon felismerés következtében, hogy az akkori költségvetést védő rendszer nem felel meg a kor kihívásainak. Ennek következtében olyan bűncselekmények kerültek egy tényállásba, mint az adócsalás, áfára elkövetett csalás, vagy a jövedékkel visszaélés. Annak következtében, hogy nem egyes törvényi tényállásokkal törekednek a lehetséges elkövetési magatartásokat büntetni, hanem egy általánosabb, absztraktabb paragrafus meghatározásával a kijátszás lehetőségei csökkentek, mivel az egyes magatartások jobban beleilleszthetőek a bűncselekménybe. Ezen jellemzőknek köszönhetően a deliktum három alapesettel rendelkezik. Az első a költségvetési csalás általános tényállását határozza meg, amely olyan tevékenységekkel valósítható meg többek között, mint költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezmény jogosulatlan igénybevétele, a befizetési kötelezettség kapcsán mást tévedésbe ejt. Második fordulatát jövedéki termékekkel kapcsolatban lehet elkövetni. E körben eklatáns példa, ha valaki hatósági engedély nélkül dohánytermékkel kereskedik. Az utolsó alapeset a költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatos kötelezettségek megszegésével valósítható meg. Ilyen kötelezettségszegés lehet a valótlan tartalmú nyilatkozat megtétele, elszámolási, számadási kötelezettség elmulasztása.
Jól látható, hogy jelen bűncselekmény igen komplex tulajdonságokkal rendelkezik, valamint apróságok döntenek abban a kérdésben, hogy az elkövetett cselekmény a csalás kategóriájába esik, vagy más deliktum. Így a pontos minősítés miden esetben az adott eset összes körülményeinek ismeretében állapítható meg.
Források:
https://szakcikkadatbazis.hu/doc/2533951
https://ujbtk.hu/wp-content/uploads/2017/02/BJSZ_2017_1_BallaneSzentpaliEdit.pdf